Kajak, mint varázsszó – Egy Európa-bajnoki győzelem története
Ha végigmész a gimi folyosóján, biztos, hogy egyszer csak megakad a tekinteted egy magas, izmos, göndör, barna hajú fiún, aki csupa jókedv, barátságosan szól mindenkihez, és kicsattan az energiától. Nem mellesleg „nagy lábon él”, 48-as cipőt hord. Ő Lánczi Zaránd, a 10.B büszkesége.
De hogyan is jutott el Szolnokról idén júniusban a portugáliai Ponte de Limában rendezettkajak-kenu Európa bajnokságra, hogy evezőtársával, a verseghys Budai Kevinnel, meg isnyerje azt?
Az út kicsit hosszú volt, és kacskaringósan kezdődött tízévesen, amikor rájött, hogy gömbérzék híján a kézilabda nem az ő sportja. Nagy szerencséje volt ez az evezős világnak, melybe gyerekkori barátja, Danyi Karcsi avatta be. Bár ő 2 hónap múlva kiszállt, Zaránd számára a kajak varázsszóvá vált, és mindmáig hálás érte ennek a fiúnak. Ettől kezdve a hajóból ki se szállt, és végigjárta a sportág „szamárlétráját”.
Az első három év sima csónakázással telt, kis hajóban, egészen az U13-ig. A fordulópontot 2022. jelentette, amikor átült K versenyhajóba, és azt érezte, most már igazán oda kell tennie magát. Ekkor került be a nagy csoportba, ami Szolnok evezőseinek a magját jelenti.
De hogyan kell edzeni ahhoz, hogy élsportoló legyen az ember? Zaránd válasza egyszerű és meggyőző:
Nagyon szeretek kajakozni, nekem nem kérdés, hogy lemegyek-e a vízre. Nap mint nap az a motiváció hajt, hogy suli után jön az edzés.
Ami nem is olyan kevés, hisz hétköznap minden délután egy, plusz szombat reggel a következő, és van még két hajnali. Nyáron ez duplázódik, hisz a reggeli edzés is hozzájön, hétvégente pedig versenyek vannak.
Arra a kérdésre, hogy az iskolát hogyan tudja mindemellett jól csinálni, szintén egyszerű a válasza.
Aki sportol, annak jobban megy a tanulás, ezt kutatások is igazolják. De azért előfordul, hogy későn fekszem le. Igyekszem hatékonyan tanulni, hogy minden beleférjen.
És az a temérdek energia vajon honnan jön, amit érezni a közelében? Erre már bizonytalanabb a válasz, hisz az csak úgy van.
Valahogy a végtelenségig bírom. Az edzőtáborban a többiek már nevetnek rajtam, mert amikor ők már kivannak, én még mennék este bulizni, zenélni, mindent csinálni. Talán épp ezért vagyok jó a maratonban, mert a lehetetlenen túl is bírom.
Laikusként azt gondolnánk, a monoton munka, az egyhangú hajóban ülés elveszi a motivációt, ő azonban nem így érzi.
Szép a táj, mindig történik valami, a csapat, a barátok is motiválnak, jövőre pedig Floridában lesz az ifi VB, és oda nagyon szeretnék kijutni. Aztán ott vannak a pesti barátaim, akikkel csak versenyeken tudok találkozni.
A Floridai VB már gyorsasági lesz. Zaránd idén két nemzetközi versenyen indulhatott: a Maraton EB-n és a Maraton VB-n, ami még előtte áll. (Hajrá!) És itt van még augusztus elején a Magyar Bajnokság is. A maraton, a kitartás, a végtelen energia az erőssége. Hogy mi hajtja mindebben?
Kevinnek [az evezőtársa] már akkor is jól ment, mielőtt nekem jól ment volna. Szarvason egyszer azt nyilatkoztam a tévében, hogy én őt szeretném utolérni. Azóta is ez hajt. Egyesben már gyorsabb vagyok nála 1000 méteren, de 500-on még megver.
A versenyszellem ellenére a legjobb barátok. Mindketten tizedikesek, és egyedüli szolnokiak a Magyar Válogatottban. Versenyeken pedig örökös szobatársak.
Hogy hogyan vág neki egy megmérettetésnek, hisz tétje van a teljesítésnek, és ehhez társulhat félelem is, a következő bölcs választ hallhattam:
Félni szabad, csak rettegni nem. Van bennem egy egészséges izgulás, mint mindenki másban, de nem stresszelem el.
Érdekelt még, mit érzett, amikor megnyerték az Európa-Bajnokságot Portugáliában párosban, és mi volt a legszebb élménye.
Beérni a célba. Ott el is sírtam magam, annyira örültem.
Megölelgettem Kevint, aztán még nyilatkoztunk a YouTubon angolul (Érdemes meghallgatnotok ezt is, nagyszerűen beszélt a két fiú.), és megszólalt a magyar himnusz.
Jutott idő kikapcsolódásra, nézelődésre is?
Miután megnyertük a versenyt, már lazíthattunk. Lementünk fürödni a vízesésben, aztán fel a hegytetőre, majd az óceánpartra, és naplementében vacsoráztunk.
Én azt hiszem, megérdemeltétek, Fiúk! Egy év múlva pedig örömmel hallanánk a Floridai VB-győzelemről. Sok sikert nektek!
